Kedves Anyukák!

Ilyenkor Karácsony közeledtével szivesen sütünk a gyerekekkel mézeskalácsot, ami az ünnepek elmeradhatatlan süteménye.

Kérem engedjék meg, hogy az óvodában évek óta sütött mézeskalács sütemény receptjét közkinccsé tegyem!

 

Mézes sütemény hozzávalók:

2 tepsi süteményhezhez

500g liszt,

125g kristálycukor,

125g virágméz,

3 nagyobb tojás

3 teáskanál szódabikarbóna,

2 evőkanál Kotányi mézessütemény fűszerkeverék,

kevés tej,

Elkészítés:

A lisztet, cukrot, a szódabikarbónát és a Kotányi Mézessütemény fűszerkeveréket összekeverjük. Hozzáadjuk a tojásokat, a mézet és tésztává gyúrjuk össze. Folpackkal lefedjük a tésztát és fél óráig pihentetjük. Lisztezett gyúródeszkán kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd formákat szaggatunk ki belőle. Sütőpapíros tepsibe helyezzük a formákat, tejjel megkenjük, és 175°C-on, 7-8 percig sütjük.

Díszítés:

A díszítéshez mi a gyerekekkel egy tojásfehérjét kavarunk ki kb. 25dkg porcukorral, nagyon keménynek kell lenni a masszának, akkor nem folyik szét a mézeskalácson. Majd nejlon zacskóba kanalazzuk, és picit kivágjuk a zacskó sarkát. A fehér mázba szórhatunk tortadarát, szines cukrot, bármit ami a fantáziánkat megmozgatja. Ha elég keményre kavarjuk a cukormázat, 20 perc altt megszárad a kalácsunkon.

Jó sütkérezést kívánok a mézeskalácshoz!

                                                                      Gulyásné Vida Gyöngyi

                                                                          óvodavezető

Álmos a baba mégis pörög: miért?

Akinek kisgyereke van, az pontosan ismeri ezt a helyzetet: a babája álmos, láthatóan fáradt, ásítozik, a szemét, az orrát, a fülét dörzsöli, nem lehet semmivel lekötni, csak nyűgösködik, mégis: akármit teszel, nem tud elaludni. Mi lehet ennek az oka? Mit lehet tenni?

Ennek az oka olyasvalami, ami felnőttként biztosan ismerős: amikor sok a stressz az életedben, amikor például valami miatt izgulsz, nehezebben tudsz elaludni, gyakrabban ébredsz fel éjszaka, nyugtalanabbul alszol. A babákkal ugyanez történik: bizonyos hatások stressz-reakciót váltanak ki belőle, ezért nehezebben alszik el és éjjel is gyakrabban ébred.

Erre gyanakodhatunk akkor, amikor egyéb hatások nem állnak fent: nem beteg, az elalváshoz szükséges tényezők megvannak, mégsem tud elaludni.

Mik lehetnek ezek a hatások?

1. Túl sok inger

Ha a babát túl sok inger éri, nehezebben tud elaludni, túlpörög. Az első fél év folyamán ez még kevésbé szokott problémát okozni, bár vannak olyan érzékenyebb babák, akik már ekkor is jobban igénylik a jól megszokott nyugodt környezetet és nehezebben alkalmazkodnak a változásokhoz. Nagyjából 6 hónapos kortól 2 éves korig azonban különösen nehéz a szülők helyzete, mert a kicsik ingerkereső üzemmódban vannak, minden érdekli őket, ezért a túlságosan mozgalmas programok, a bevásárlóközpontok (gondolj csak bele, mennyire ingergazdag környezet van egy plázában vagy hipermarketben: folyamatosan szól a zene, nagy a háttérzaj, rengeteg a szín, a fényinger, a szagok és még ott vannak az emberek is, ráadásul mindez mesterséges inger, egészen más, mint pl. ha a piacra mennél ki a babával), otthoni televíziózás, családi programok. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjünk bevásárolni vagy nyaralni a babával, vagy éppen ne nézzünk tévét otthon, azonban ügyeljünk arra, hogy a túlfáradt kicsi ki tudja pihenni magát a program után, ha nyűgös, türelmetlen, teremtsünk lehetőséget neki az elvonulásra, pihenésre (néha egy rövid szopi egy nyugodt helyen is elegendő erre).
Amikor már csak egyszer alszik napközben, a mozgalmas programokat lehetőség szerint ne alvásidőre szervezzük, vagy ha mégis beleesik az alvásidő (pl. egy utazás vagy egész napos kirándulás esetén), teremtsük meg a nyugodt, zavartalan délutáni alvás lehetőségét!

Nem véletlen, hogy a kisgyerekkorban gyakori pavor nocturnus jelensége is éppen akkor jelentkezik, amikor a kicsi túlságosan fáradtan került ágyba. Ilyenkor a kicsi álmában felül, beszél, láthatóan félálomban van, nem tud magáról és nem lehet felébreszteni. Az olykor sírással, csapkodással járó alvajárás-szerű rohamok akár 30 percig is tarthatnak. Gyakorlatilag a szervezet arra reagál ezzel, hogy a kicsit napközben túl sok inger érte, túlságosan elfáradt.

Álmos a baba mégis pörög

2. Túl sok stressz

Talán furcsán hangozhat, hogy egy kicsit túl sok stressz érhet, de bizony mégiscsak gyakran ez a nyugtalanság oka. Mert mi is a stressz? Az a helyzet, amikor nem érezzük biztonságban magunkat és a szervezetünk elkezd azon dolgozni, hogy ezt a helyzetet azonnal megoldja, visszaállítsa az egyensúlyt. A csecsemő számára a biztonság legnagyobb forrása az édesanyja, aki egész nap ott van vele. Ha tőle kiszámítható válaszokat kap, ha ő kiegyensúlyozott, a baba is kiegyensúlyozott.

Nem egy olyan anyukával találkoztam az évek során, akinek kezdetben kiszámíthatóan és jól aludt a babája, aztán a fogzással jött néhány nehezebb éjszaka, ami megviselte az anyukát, nyugtalankodni kezdett és onnantól fogva már akkor sem aludt jól a baba, ha nem fogzott.
Ugyanez történik akkor is, ha az anyuka szülés utáni depresszióban szenved, ilyenkor az anya hangulatingadozásait a baba is átveszi. Sajnos gyakran nem veszik észre, hogy ez a valódi ok és a babát kezelik hasfájással, fogzással és egyéb tünetekkel, holott a nyugtalanság alapvető oka az anya állandó aggódása, változó hangulata.

3. Kiszámíthatatlan életvitel

A baba számára stresszforrás, ha úgy érzi, nem számíthat a környezetére. Amikor éhes, enni kap, amikor álmos, lefektetik, amikor testközelségre vágyik, felveszik. A napirend alapvetően azt szolgálná, hogy a kicsi biztonságban érezze magát és kiszámítható legyen számára a környezete.
Tehát nem az a jó napirend, ami merev, az órához alkalmazkodik, hanem az, ami a baba számára szükséges biztonságot és kiszámíthatóságot megteremti.

Újszülöttkorban ezt leginkább úgy tudjuk megteremteni, ha a baba testközelben lehet és igény szerint szopizhat. Ezzel mi is fel tudjuk venni az ő tempóját, megkapja a szükséges biztonságigényt és ő is alkalmakodik hozzánk, megtanulja, mikor van a nappal és mikor az éjszaka. Nagyjából 5-6 hét után már nagyjából átlátható rendszer van a napirendjében.

Ha kiszámítható válaszokat kapott az igényeire, 3-4 hónaposan a baba már képes kicsit várni pl. amíg elkészítjük az ételét, vagy leülünk megszoptatni, ebből is látszik, hogy már ismeri a szokásainkat és számít rájuk. Felismeri az altatás körülményeit, a sétához való készülődést, a pelenkázás előkészületeit is: mindent, amit ugyanúgy végzünk. Éppen ezért a környezete kiszámíthatóságában egyre nagyobb szerepet kapnak a szokások, a napi rutinok.

A problémát gyakran az okozza, hogy a szülők maguk unalmasnak találják a napi rutinokat és variálni kezdik, 1-2 éves kor között pedig már úgy gondolják, elég nagy a kicsi ahhoz, hogy rugalmas legyen, képes legyen kezelni a változásokat, ezért elkezdik variálni a mindennapi szokásokat, újakat vezetnek be, egyik napról a másikra akarják megváltoztatni pl. az elalvás körülményeit (elveszik a cumit, lecserélik a kiságyat heverőre stb.). Csakhogy a totyogók nagyjából 9 hónapos kortól 2 éves korig nagyon érzékenyek az efféle változásokra. Ebben a korban egyébként is annyi minden változik a környezetében, hiszen a mozgásfejlődéssel és az értelmi képességek fejlődésével kinyílik számára a világ és a megszokott környezet is rengeteg újdonságot rejteget, hogy a kicsi számára a szokások, a megszokott rutinok nem unalmasak, hanem a biztonság forrásai.

Éppen ezért, ha olyasmire szoktattad rá a kicsit, amit úgy érzel, érdemes lenne elhagyni, mert nagyobb korban már nem lesz tartható (pl. sétálva altatás, a te ujjadat szopizva altatás) jobb azt legkésőbb 8-9 hónapos korban megtenni, mert utána már sokkal nehezebben fog menni.

4. Ha nagy félelem érte

Oltás után, orvosi beavatkozások után, ha baleset érte, átmenetileg megrendülhet a baba biztonságérzete, természetes, ha utána nyugtalanabbul alszik. Ha tartjátok a megszokott napirendet és néhány napig lehetőség szerint csak rá figyelsz, újra “feltöltődhet anyával”, ismét helyreáll a biztonságérzete és megint nyugodtan tud aludni.

5. Ha sírni hagyják

Nem egy esettel találkoztam, amikor az anyuka elhatározta, hogy megtanítja aludni a babát, ezért néhányszor sírni hagyta. De aztán nem bírta tovább és mégiscsak felvette, újra bement hozzá, a kicsi alvása pedig ezután mintha még rosszabbá vált volna. Ennek az az oka, hogy a sírás során a baba testében a kortizol nevű stresszhormon termelődik és ennek a szintje még akkor is magas marad egy darabig, amikor a baba már nem sír. (Emlékezz vissza egy olyan helyzetre, amikor sírtál valami miatt! A rossz érzések, a szomorúság még akkor is megmaradt, amikor már nem jöttek a könnyeid. A baba számára viszont a sírás nem csak a feszültség levezetésére szolgál, hanem vészcsengő is egyben: jelzi a világnak, hogy valami gond van. Hogy éreznéd magad, ha nem kapnál a sírásodra választ, megnyugtatást?)

Rendszeres sírni hagyás esetén a magas kortizolszint állandósul, még 6 (!) éves korban is kimutatható a szervezetben, ami rossz stressztűrő képességhez vezet, azaz a sírni hagyott gyermek nehezebben viseli a stresszt, könnyebben kiborul, verekedősebb, agresszívebb lehet, vagy maga ellen fordíthatja a stresszt (pl. extrém ügyetlen lehet, akivel mindig valamilyen baleset történik).

A sírni hagyás tehát stressz a baba számára és bár, ha kitartóan csinálják, a baba egyre csendesebb lesz és kevesebbet fogja éjjel zavarni a szüleit, gyakran előfordul, hogy amikor ismét zavarja valami a baba álmát, megint fel fog ébredni.
Ha pedig nem következetes a szülő és csak néha-néha kísérletképpen hagyja a babát sírni, azzal azt okozza, hogy a kicsi folyton felriad, felszínesen alszik, még jobban “őrzi” anyát, ezért nem tud elaludni, nem engedi el őt altatáskor, felriad, amikor anya kimenne a szobából.

Hogyan altassuk el, ha mégis túlpörgött?

Ahhoz, hogy a kicsi el tudjon aludni, el kell lazulnia. Normál állapotban ehhez elég egy kis dédelgetés, cumizás, simogatás stb. De ha nagyon felpörgött állapotban van, akkor az ellazulás hosszabb ideig tarthat. Ilyenkor lépcsőzetesen haladjunk:

1. Először segítsünk a pörgő babának/kisgyereknek kiszakadni a “pörgésből”: kapcsoljuk ki a tévét, zenét, kicsit be is sötétíthetünk, feküdjük le mellé az ágyba, beszéljünk hozzá halk hangon, simogassuk. Néha a meseolvasás, mesekönyv-nézegetés vagy akár a diavetítés is segít neki, hogy a szétszóródott figyelmét egy helyre koncentrálja. Kisebb babáknál az ún. fehér zajok is segíthetnek kizárni a külvilágot (pl. vetillátor, hajszárító vagy porszívó zaja vagy akár óceánszimulátor, azaz minden olyan zaj, ami folytonos morajlással jár)

2. Ha már ellazult, akkor fektessük le őt a megszokott módon, biztosítva őt a jelenlétünkről. Ha igényli, ha felriad, maradjunk még mellette kicsit, simogassuk, de néha az is elég, ha csak rajta van a kezed a hátán vagy a pocakján (attól függően, hogy hason vagy háton alszik)
Nagyon nyűgös totyogók esetében néha csak az segít, ha anya mellett aludhatnak el, a kisebb babák pedig néha csak testözelben, hordozás vagy szopi közben tudnak elaludni ilyenkor.

A legjobb megoldás a megelőzés. Figyeljük meg, mi váltja ki a gyermekünkből ezeket a túlpörgött állapotokat és igyekezzünk elkerülni őket!

Szülő- és gyereknevelés ›
 
 
 
 

Ranschburg Jenő az óvodáskori szexuális érdeklődésről: „Hiányozzon a titokzatosság!”

Normális dolog, hogy már egy óvodást is érdekli a saját maga, és a másik gyerek nemi szerve? Mikor jelent gondot ennyi idősen az önkielégítés? Mennyire legyünk otthon szemérmesek egymás előtt, és mit mondjunk, ha az ovisunk felteszi a rettegett kérdést: „Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába?”

 

Vannak családok, ahol még a testvérek sem láthatják meg egymást ruha nélkül, máshol a „nálunk nem tabu a test” szlogen jegyében meleg időben pucéran szaladgál mindenki a lakásban. Ugyanígy vannak gyerekek, akiket az egész téma teljesen hidegen hagy, mások a legnagyobb érdeklődéssel mustrálják a maguké mellett az ovis csoporttársak nemi szervét is, és próbálják felfedezni, ki miért és miben más. És vannak szülők, akik ezen csak mosolyognak, miközben vannak, akik felháborodva kérik számon az óvónőt, hogyan történhetett meg mindez.

Melyiküknél lehet az igazság?

Nem mutogatjuk, de nem is titok

Ranschburg Jenő a Szülők könyvében azt írja: teljesen természetes, hogy a szexuális érdeklődés már óvodás korban megjelenik. A hároméves gyerek érdeklődve figyeli magát a tükörben, élvezi a tudatot, hogy a teste az övé, vizsgálja, milyen behatásra milyen reakció érkezik. Ebben az életkorban szilárdul meg a nemi identitása, és ekkor jön rá arra, hogy a nemi szerve alapján határozható meg, fiú-e vagy lány.

A sajátja mellett pedig nagyon gyakran a másiké is érdekli, különösen akkor, ha az illető ellenkező nemű. A pisilő kislányokat megleső kisfiúk vagy az oviban elbújó, és egymás bugyiját lehúzó gyerekek valójában semmi elítélendőt nem tesznek, pusztán a természetes kíváncsiságukat elégítik ki. Az ilyen helyzeteket ezért józanul – a társadalmi szabályokat figyelembe véve, de nem álszenten – érdemes kezelni. A hisztérikus reakció nagyon nem szerencsés, ugyanakkor a természetes szeméremérzés kialakítása az óvodáskor egyik fontos feladata, ezért meg kell értetni a gyerekkel, hogy a másik nemi szervének vizsgálása és a magáé mutogatása egyszerűen nem illendő.

Ide tartozik az a kérdés, hogy a családban hogyan kezeljük a meztelenség kérdését. Milyen szabályokat állítsunk fel ezen a területen? Ranschburg szerint legkésőbb kisóvodás kortól már mindenképpen legyen a gyereken legalább egy fürdőbugyi nyilvános helyeken, otthon azonban, ha szeretne, még lehet pucéran. A szülő alapesetben mindig legyen felöltözve, hiszen mindenhol eltakarjuk az alsótestünket, de ha a gyerek ránk nyit a fürdőszobában, nem történik semmi különös. Előfordul.

Úgy válaszolj a kérdéseire, mint bármi másra

Arra a gyerek is nagyon hamar ráérez, hogy a szexualitás témája körül valamilyen titok lappang. Megtanulja, hogy ez nem az a téma, amit nyilvánosan meg lehet beszélni, mégis tele van kérdésekkel. Jó esetben, ha bizalmas a kapcsolat, ezeket a kérdéseket a szülőnek teszi fel, és ilyenkor fontos, hogy a lehető legtermészetesebben, viszont mindig a gyerek szintjén válaszoljunk rájuk.

Ma már szerencsére gyakorlatilag senki nem kábítja a gyereket gólyamesével, így az ovisok általában tudják, hogy a kisbaba az anyuka hasában fejlődik ki. A „hogyan jön ki” kérdésnél azonban csak a „hogyan jut be” riasztóbb a szülők számára.

A szülés folyamatát fontos, hogy a valóságnak megfelelően, minél kevesebb köntörfalazással ismertesd a gyerekkel. Még ha ő maga császármetszéssel született is, fontos tudnia, hogy nem ez a születés általános módja. Hidd el, ha elmeséled neki, hogy a baba a szülőcsatornán bújik ki, semmilyen trauma nem éri.

Ennél kicsit kényesebb a kérdés, hogy hogyan kerül be a baba a pocakba. 3-4 éves korban a gyerek általában még bőven beéri azzal a magyarázattal, hogy apának is van egy magocskája és anyának is, apa a sajátját bejuttatja anya hasába, és a találkozásukból fejlődik ki a baba.

Ha később megkérdezi, hogy pontosan ez hogyan megy végbe, nem hagyhatjuk ki, hogy a nemi szerveik segítségével, ugyanakkor nagyon fontos a történet érzelmi részének a hangsúlyozása is: hogy mindez akkor történik, amikor két ember nagyon szereti egymást.

Maszturbáció óvodás korban

Sok szülő, sőt sok óvónő is zavarba jön, ha észreveszi, hogy egy 3-6 éves gyerek a nemi szervével játszik. Pedig józanul belegondolva a jelenségben semmi rendkívüli nincs: jó érzés magát odalent birizgálni, hát miért ne tenné.

A probléma – ami igazából csak felnőtt szemmel az -, hogy a gyerek még nem érzi az illemet és a társadalmi szokásokat, ezért minden gátlás nélkül, mások előtt játszik magával. A szülő feladata ezért semmiképpen nem a szidás, hanem az, hogy elmagyarázza, hogy ezt nyilvánosan nem szoktuk. Ne azt mondd a gyereknek, hogy így viselkedni nem való, hanem hogy ezt akkor végezze, ha egyedül van.

Valóban létezik olyan, hogy az önkielégítés kórossá válik, ez azonban elég ritka. Ha mégis arra gyanakszol, hogy gyermekedet a nemi szervével való játékon kívül már tényleg szinte semmi más nem érdekli, keressetek fel szakembert. Ő fel fogja tárni az igazi okát az ilyen módon való görcsös örömkeresésnek. Amíg azonban a gyerek kiegyensúlyozott és boldog, egyáltalán nem kell megijedni attól, hogy érdeklődve fedezi fel a saját testét.

A nyitókép forrása: Dr. Ranschburg Jenő Facebook oldala

 

 

A gyerek a család tükre – Ha fegyelmezetlen és szófogadatlan, a hiba a családban keresendő

Sok szülő gondolja azt, hogy ha a gyermek állandóan rosszalkodik és szófogadatlan, akkor a probléma is benne gyökerezik. Az ilyen szülő gyakran fordul szakemberhez, a gond megoldása céljából vagy próbálja még jobban megregulázni a gyereket, kevés sikerrel.

 

A gyerek a család tükre – Ha fegyelmezetlen és szófogadatlan, a hiba a családban keresendő

Fontos tisztában lenni azzal, hogy ha egy gyermek a végletekig makacs és nem hajlandó hallgatni a szülőkre, az nem azért van, mert eredendően rossz. A gyerek mindig tükre annak, hogy milyen energiák uralkodnak a családban. Annak, hogy milyen a felnőtt-felnőtt és a felnőtt-gyermek viszony.

Ha a szülők nem képesek változtatni a kapcsolatukban meglévő problémákon vagy a gyermekhez való hozzáállásukon, akkor hiába várják a gyermektől, hogy megváltozzon, zátonyra fognak futni.

Egy gyerek mindig a környezetére reagál és a benne uralkodó energiák hatására viselkedik, tanul és fejlődik. A következő szülőtípusok negatívak ebből a szempontból.

A tökéletességre törekvő szülők

Ők azok, akik a legtöbbet várják el a gyermeküktől. Akik a saját képükre akarják nevelni a gyermeket. Akik legalább két diplomával rendelkeznek fejenként és alapvetőnek tartják, hogy a gyerek is mindenből színjeles legyen, sőt még a külön órákon és egyéb fakultatív foglalkozásokon is kitűnően tejesítsen. A gyerek az elvárások terhe alatt majd összeroppan és tiltakozik vagy belül stresszel.

A fáradt szülők

Azok a szülők, akik állandóan nyugalomra és pihenésre vágynak, egy gyermek mellett is. Akik (talán) akarták a gyermeket, de rájöttek, hogy mégsem olyan egyszerű a gyereknevelés. Akik állandóan rászólnak a kicsire, hogy ‘Ezt ne csináld, azt ne csináld, maradj csendben, ne menj oda!’, stb. A gyermek próbálja magára vonni a szülök figyelmét, azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele.

A szülők, akik mindent megadnak

Ők azok, akik nem akarják, hogy a gyermek bármiben is hiányt szenvedjen. A kicsinek valószínűleg mindene megvan anyagilag, amire szüksége lehet, sőt az is, amire nem. Ami valóban fontos, a figyelem és a törődés, azonban hiányzik. Az ilyen szülő állítja, hogy a gyereknek mindene megvan, mert tele a ház játékkal, a gyerek márkás ruhákban jár és nyomkodhatja a telefonját egész nap, de figyelmet nem sokat kap.

Az aggodalmaskodó szülők

Az ilyen szülők egyfolytában utasítják a gyereket mindenre. Úgy gondolják, hogy állandóan segíteniük kell a gyereknek, nehogy elrontson valamit vagy kárt okozzon magának. A gyerek egyedül lehetőleg ne csináljon semmit és ne is menjen egyedül sehová. Az ilyen gyerekek vagy nagyon kényelmesek és követelőzőek vagy nagyon szorongóak, önbizalom hiányosak és suták lesznek.

Az érzelmi manipulátor szülők

Azok, akik saját céljaik elérésére a gyereket használják fel. Akik általuk akarnak kiszúrni férjükkel vagy feleségükkel, akik a gyerek mögé bújnak egy családi vitában, akik a saját igényeiket a gyerek igényeiként adják elő. Akik gyakran használják ‘A gyerek miatt megtehetnéd’ vagy ‘A gyereknek kell’ mondatokat. A gyerek persze felelősnek érzi magát olyan dolgokban is, amelyekről nem tehet.